Belle:
Oly kedves lény, már majdnem szép
Azthittem rút és irigy, ó ez szörnyűség!
Pedig hát jó, és oly szerény,
nem tudom, hogy nem vettem eddig észre én?!

Beast:
Hogy rámtekint, most másképp néz,
Már nem is fél, ha hozzám ér, megáll az ész!
Ez szédítő, el sem hiszem, hogy minden megváltozott ilyen hirtelen

Belle:
Ó, nem csoda, ha meglep, ez az érzés, hogyha így tör rád
Jó, nem egy szőke herceg, mégis szép a lelke, mint a bíbor szín virág

Lumiere:
No lám, csak lám!

Mrs. Potts:
Még ily csodát!

Cogsworth:
Minő talány

Mrs. Potts:
Fiú és lány

Lumiere:
HOgy ilyen váratlanul egymásra talál

Mrs. Potts:
hogy csoda lesz

Lumiere, Mrs.Potts, Cogsworth:
de várjunk még, csak egy-két hét
aztán majd biztos lesz, hogy ő rá vártunk rég

Cogsworth:
bár néha magam is úgy látom, hogy őrá várunk rég

Chip:
miért?

Mrs. Potts:
végül, majd biztos lesz, hogy őrá vártunk rég

Chip:
miről beszéltek mama?

Mrs. Potts:
majd megmondom, ha nagy leszel