Arra gondolsz, aki nem olyan, mint te.

Most azthiszed nem tudok semmit,
És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó.
De hogy lehet hogy én, ilyen tudatlan, szegény,
Megértem amire nincs szó? Nincsen szó.

Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz
Hisz élettelen, s birtokodba száll.
Én ismerem a fűt, a fát, a forrást
Minden él, minden érez, csoda vár.

Mondd miért hiszed, hogy nincs más, csak az ember?
És értelmetlen, minthogy másként él?
Ha lábnyomába lépsz egy idegennek
Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél.

Sűrű éjeken a farkas dala holdról szól
A vadmacska a párja után sír
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység
Közben eléd hordja színeit a szél, közben eléd hordja színeit a szél.

Jöjj, kergetőzzünk ősi szűk csapáson!
Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a föld.
Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban,
Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.

A zápor és a folyó édes testvér,
A gémek és a vidra jóbarát.
És összetartó minden, ami itt él
Körül járunk és a lángunk égig ér.

Égig érnek a platánok, soha ki ne vágd, akkor meg tudod.
Csak úgy érted, hogy a farkas dala holdról szól, ha rézbőrű és fehér összeáll.
És együtt énekelünk, mind a hegyek hangján.
Közben ezer színnel kápráztat a szél.
Akkor néked él a föld,
És csak néked tündököl
Amíg élsz, ezernyi színnel száll a szél